Magyarország európai összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű természeti értékekkel rendelkezik, változatos ökológiai adottságaink kedvezőek a biológiai sokféleségnek. Sajnos azonban gyakran tapasztalható, hogy a rövid távú gazdasági érdekek dominálnak a közép- és hosszú távú környezeti-, társadalmi- és gazdasági érdekek felett. A biológiai sokféleség fennmaradása alapvető fontosságú, hiszen az emberi élethez elengedhetetlen ún. ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt: többek között biztosítja az egészséges élelmiszer, a tiszta édesvíz és a tiszta levegő ökológiai alapjait, élőhelyet és gyógyszer-alapanyagot biztosít számunkra, szerepet játszik a katasztrófák, a járványok és betegségek elkerülésében, hatásainak enyhítésében, valamint az éghajlat szabályozásában.
Az Alaptörvény P) cikke úgy rendelkezik, hogy az állam és mindenki kötelezettsége a nemzet közös örökségét képező értékek, így különösen a termőföld, az erdők, a vízkészlet, a biológiai sokféleség, valamint a kulturális értékek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése. A nemzeti vagyonról szóló 38. pedig cikk kimondja, hogy a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének egyik célja a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. Az Alkotmánybíróság több döntésében is foglalkozott az állam biodiverzitás megőrzésére és fenntartására vonatkozó kötelezettségével.
A fenti Alaptörvényi rendelkezések érdekében biztosítani kell, hogy a nemzet közös örökségét érintő állami, üzleti és egyéni döntések mellett a természeti tőke állaga, mennyisége, minősége, működőképessége és alapvető folyamatai fennmaradjanak a jövő nemzedékek számára. A kerekasztal beszélgetés célja, hogy körüljárjuk, mely módon lehet a természeti tőke értékelését beépíteni a hatályos jogrendszerbe, különös tekintettel a hosszabb távú tervek, programok koncepciók kidolgozásába és végrehajtásába, illetve a környezeti elemekre, természeti erőforrásokra jelentős hatást gyakorló beruházások engedélyezési eljárásába.